1919. augusztus 1.

A Forradalmi Kormányzótanács a pártvezetőséggel együttes ülésén hoz határozatot a hatalomról való lemondásról. Ezzel vége a Tanácsköztársaság 133 napjának. A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács elfogadja a Forradalmi Kormányzótanács lemondását és Peidl Gyulát nevezi ki kormányfővé.


A megalakuló szakszervezeti kormány belügyminisztere Peyer Károly, míg a lemondott Forradalmi Kormányzótanácsot mindvégig elnöklő Garbai Sándor közoktatásügyi tárcát kap. Az ismertebb bolsevista vezetők – Korvin Ottó és Lukács György kivételével – Bécsbe távoznak. Landler Jenő lemond a Vörös Hadsereg főparancsnoki tisztségéről, utóda a szociáldemokrata Haubrich József.

Haubrich ezt megelőzően hadügyi népbiztos és Budapest katonai térparancsnoka. Minden bizonnyal előzetes tudomással volt a június 24-i ludovikás puccskísérletről, amely ellen csak akkor lépett fel, amikor már egyértelművé vált ennek kudarca. Hat napos minisztersége alatt lefegyverzi a vörösterrorért felelős Vörös Őrséget. 1920 decemberében a népbiztosi perben halálos ítéletet kap, ám a szovjet-magyar hadifogolycsere keretében Szovjet-Oroszországba kerül. Ebben a programban csaknem 400 vezető magyar kommunista jutott 1921 vége és 1924 között Szovjet-Oroszországba. 1919. november 25-én Szovjet-Oroszország jegyzékben tudatta, hogy a hatalmában álló magyar hadifoglyokat túsznak tekinti a Magyarországon üldözött kommunistákért. Haubrich ezt követően 14 esztendőn keresztül egyszerű vasmunkásként dolgozik, majd 1938-ban kémkedés vádjával letartóztatják, és hasonló magyar sorstársai nagy részéhez hasonlóan rövidesen ki is végzik a sztálini tisztogatások keretében.

Guido Romanelli alezredes, az antant budapesti misszióvezetője kiáltványban szólítja fel a lakosságot a szociáldemokrata kormány intézkedéseinek követésére. Megígéri a gazdasági blokád enyhítését. Romanelli közvetíti Clemenceau felé a Peidl-kormány fegyverszüneti ajánlatát, amely szerint már nem kérik a Tiszántúl kiürítését, hanem a Tisza vonalát javasolja fegyverszüneti demarkációs vonalnak a békekonferencia végső döntéséig. Ugyanezen a napon érkeznek a román megszállók Jászberénybe. 

Hogy mit hozott a kommunista kísérlet Magyarországnak? Sok jót nem. A szovjet szövetséget elsöpörte az ukrajnai helyzet, ráadásul Lenin egy tisztán szociáldemokrata kormánnyal is együttműködött volna a közös román ellenséggel szemben. Háborúban a jéghideg érdek az úr. A Tanácsköztársaság ideologikus megközelítése akadályozta a honvédelmet, a Székely Hadosztály sorsa ennek kiváló példája. Magyarország legyőzöttből újra megsemmisítendő ellenséggé vált, kitaszított páriává, miközben az anarchista proletárdiktatúra kísérlete semmilyen valóságos eredménnyel sem kecsegtetett gazdasági téren sem. Káosz és anarchia az egyetlen eredmény. Az ellenséges utódállamok szinte szabad kezet kaptak az antanttól, és korábbi vádjaik Magyarországgal szemben hitelt nyertek a nyugati körökben. Budapest a kommün nélkül ráadásul valószínűleg sohasem kerül román kézre, és keleti szomszédunk nem rabolja, dúlja, terrorizálja végig a mai Magyarország nagy részét sem.