1919. június 15.

A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja vezetőségi ülése elviekben elfogadja a Clemenceau-jegyzéket. De nem csak alkalmazkodni igyekszenek együttműködően, hanem időről időre tiltakozó ellenlépéseket is tesznek, nem fogják fel, hogy az antant ultimátumokat, végrehajtandó, egyoldalú utasításokat ad.

Mégis, mint egyenrangú, önálló államiság próbálnak tárgyalásos rendezéseket elérni. Persze ez annyiban érthető, hogy a nyugati kommunikáció megtévesztő: magasabb eszmékre hivatkozik, miközben az erő és a vae victis (jaj a legyőzöttnek) hagyományos elvét alkalmazza. Az antant előírások az adott korban kivétel nélkül mindenkinek felfoghatatlanul abszurdak, teljesíthetetlenek voltak. Maguknak a direktóriumi tagoknak is elképzelhetetlen volt, hogy a hangoztatott önrendelkezési elvvel teljes ellentétben színmagyar lakosságú települések sora kerüljön idegen nemzetállamok felügyelete alá.
Ugyanezen a napon egy másik fontos esemény is történik: a hamvába holt bécsi kommunista puccskísérlet. Az 1918 vége óta Bécsben kormányzó szociáldemokraták fegyveresen leverik a felkelést. Ennek döntő jelentősége lesz Nyugat-Magyarország sorsának tekintetében. Tudnivaló, hogy a speciális sorsú és helyzetű Magyarországon, pontosabban voltaképpen csak Budapesten kívül, gyakorlatilag sehol sem fogott össze a kommunista forradalmárokkal a helyi szociáldemokrácia. Lényegében a jelentősebb nagyságú német városok sorában történt kommunista felkelés, de mindezek hamarosan elenyésztek, mert a tényleges társadalmi, politikai bázissal rendelkező szociáldemokraták nem álltak melléjük sem Bécsben, sem Münchenben, Berlinben, sem másutt. Ez pedig azzal is összefüggésben állott, hogy a szélsőbalos fordulatoktól igen hevesen tartottak a győztes hatalmak is. Bécsben és a létrehozandó új, német nemzetállami Ausztriában is meg akarták előzni a kommunista hatalomátvételt. Ezért Bécs élelmiszerbázisának biztosítása érdekében elfogadták a bécsi szociáldemokrata kormányzat nemzeti törekvését. Eszerint a későbbieken jelentős német lakosságú magyar vármegyék nyugati területeivel kompenzálják az új dél-német államot a német többségű Dél-Tirol elcsatolásáért.