1919. június 23.

Apátfalva községből a lakosság kiveri a durván rekviráló román katonákat. Négy román meghal a harcokban. A visszatérő hódítók negyven helyi lakost végeznek ki. De nem ez a román feketeterror legsúlyosabb incidense, még a csonkaország területén sem.


Makó vidékét, a Tisza-Maros szöget a románok minden áron meg akarják szerezni, de ennek a célnak valószínűleg nincs köze a vélhetően spontán módon kialakult incidenshez.
Foch marsall, az antant erők egyesített főparancsnoka ultimátumot intéz a Tanácsköztársasághoz, hogy június 24-ig minden harci tevékenységet szüntessen be, valamint 28-áig vonuljon vissza a kijelölt demarkációs vonalra. Böhm Vilmos elfogadja az ultimátumot, valamint biztosítékot kér a román csapatok visszavonására. Sohasem fogjuk megtudni, hogy mi történt volna, ha a Vörös Hadsereg nem vonul ki a Felvidékről. Ellent tudott volna-e állni a Tanácsköztársaság a kétségtelenül bekövetkező koordinált román-cseh támadásnak? Ha jól koordinálják, aligha, mert ez két front, mindkét fronton erősebb ellenféllel. De az biztos, hogy a morálromboló kivonulással a korábbiaknál is ingatagabbá vált a rendszer.