Az angolszászok ellenállása miatt nem valósult meg például a Rajna bal-parti bábállam. Ahogy a többi vesztes állam esetében (Ausztria, Bulgária, Törökország), ez a dokumentum is egészen apró eltérésekkel az eredeti tervezettel azonos szövegű. Amint a többi vesztes állam, a német küldöttség sem vehetett részt a sorsáról való döntésben. A szerződés a ratifikációja és az okiratok kölcsönös átadása után 1920. január 10-ével lépett érvénybe. A kemény feltételei és keletkezésének körülményei miatt a diktátumot a németek többsége illegitimnek és megalázónak tekintette.

A szerződés aláírói Németország mellett az Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország, az Olasz Királyság, a Japán Császárság, továbbá Belgium, Bolívia, Brazília, Kuba, Ecuador, a Görög Királyság, Guatemala, Haiti, Hedzsász, Honduras, Libéria, Nicaragua, Panama, Peru, Lengyelország, Portugália, a Román Királyság, a délszláv állam, Sziám, Csehszlovákia és Uruguay volt. A Németországnak 1917-ben hadat üzenő Kína nem írta alá a szerződést, mivel a német-kínai területek Japán felügyelete alá kerültek. Az Egyesült Államok kongresszusa megtagadta a szerződés ratifikálását. Az USA nem csatlakozott a Népszövetséghez sem, majd 1921. augusztus 25-én különbékét kötött Németországgal a berlini szerződésben.