1919. szeptember 10.

Ausztria békeszerződése Saint Germain-ben. A szerződés eltiltja a „nagynémet egységet”, vagyis a Németországgal való egyesülést, az Anschluss-t. De ugyanígy eltiltja a Magyarországgal való egyesülést is, valamint a királyság lehetőségét, mint államformát.


Tiltja a szerződés az 1918. november 12-étől használt államelnevezés, a Deuschösterreich elnevezés használatát is – így lett az új dél-német állam Austria, vagy Österreich. Dél-Tirol a Brenner hágóig, valamint Görz (szlovénül Gorica, olaszul Gorizia), továbbá Trieszt és Isztria Olaszországhoz, Alsó-Stájerország és Karintia egy része pedig a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kerül. Ugyanakkor egyes karintiai területeken népszavazást rendezhettek, ahol az etnikailag szlovén többségű lakosság 22 ezer szavazattal 15 ezer ellenében (59-41 százalékos arányban) Ausztriát választotta. Ausztria egyben megkapja Nyugat-Magyarországot, vagyis Moson, Sopron, illetve Vas vármegye német többségű, részben horvát és magyar lakosságú nyugati részét. Közvetlen politikai szempont volt ennél az intézkedésnél az éhező birodalmi fővárosban egy bolsevista forradalom lehetőségének elhárítása az ellátás javításával, amihez a nyugat-magyarországi mezőgazdasági területek átcsatolásával óhajtottak hozzájárulni. Császári fővárosként Bécs népessége még jóval kétmillió felett volt, a háború alatt pedig még tovább növekedett, hogy a Nagy Háború utánra mintegy 300 ezerrel csökkenjen.