A Fiume nevet először IV. Béla 1260-as keltezésű oklevele említi. Mária Terézia 1776-ban közigazgatásilag Horvátországhoz csatolta, majd 1779. április 29-i rendeletével Magyarországhoz kapcsolta önálló státuszú városként. Fiume az 1868-as horvát-magyar kiegyezés alapján, mint corpus separatum, jogilag Magyarországhoz tartozott földrajzi elszigeteltsége ellenére 1918-ban is. Magyarország rengeteg pénzt fektetett a kikötőbe, Baross Gábor idején két nagy tervben mintegy 55 millió aranykoronányi fejlesztést hajt végre itt a magyar kormányzat. Ennek célja a magyar ipar könnyebb piacra jutási feltételeinek megteremtése volt. Fiumét 1874-re vasútvonal kötötte össze Budapesttel. Közismert, hogy Fiume leghíresebb magyar ajkú szülötte későbbi, ismertebb nevén Kádár János (születési anyakönyve szerint Giovanni Giuseppe Czermanik) volt, aki 1912. május 26-án a Sancto Spirito kórházban jött világra. Szintén érdemes a megemlékezésre a világhírű magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály, aki 1934-ben született Fiumében. Családjával tízéves korában menekült Velencébe. A magyar közigazgatás és rendőrség 1918. október 28-án hagyta el a kikötővárost Jekelfalussy Zoltánnal, az utolsó helyi kormányzóval.

Az olasz katonai provokáció idején a kikötőváros lakossága mintegy 50 ezer fő, aminek mintegy fele, 24 ezer fő olasz, negyede, 13 ezer fő horvát, viszont a jelentős beruházások, fejlesztések következtében több mint hatezer magyar (13 százalék) is él itt, 2 400 német, mintegy háromezer egyéb szláv, és 240 fő angol nemzetiségű lakosa mellett. Vallási tekintetben a város 90 százalékban római katolikus és mintegy 1 700  izraelita polgára van.

A városnak a nagyhatalmak tervei szerint a szerb dinasztia dominanciája alatt létrehozandó Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz kellett volna kerülnie. Ezzel sem a helyi lakosság, sem a győztes nagyhatalom Itália nem értett egyet, de a nemzetközi megállapodásokat sértő akcióban mégsem támogathatta d’Annunzio extravagáns és önkényes műveletét. Az olaszok és a délszláv királyság egyezményükben Danzig példájának felhasználásával 1920. november 12-én Fiume szabad városi státuszában állapodtak meg. A megállapodás alapján a városállamot elismerte a Franciaország, a Brit Birodalom és az Egyesült Államok. A Szabadállamnak hivatalos nyelve volt a magyar is. D’Annunzio azonban ezt a nemzetközi jogi megállapodást sem fogadta el. Fiume helyzete még két esztendeig rendezetlen maradt, olasz kormánycsapatok több ízben is be kellett avatkozzanak a rend fenntartása érdekében. Végül Mussolini és Sándor jugoszláv király 1924. január 27-én egyezett meg a probléma felszámolásáról azzal, hogy a várost és környéke nagyobb részét Olaszország, míg a Susak kikötőnegyedet a délszláv királyság kapta meg. Az újabb világháborút követően Jugoszlávia elfoglalta Fiumét, az olasz lakosság túlnyomó többsége elmenekült. Ma Rijeka 120 ezer lakosából 106 ezer horvát és mindössze 2.500 lakosa, mintegy 2 százalék olasz.