A dandártörzset még augusztusban a pesti Aréna úti laktanyában érték a megszálló románok, akik lefegyverzésüket követően augusztus 7-én a tiszteket internálták Brassóba, illetve Szamosújvárra. Az alakulat zöme viszont elkerüli ezt a sorsot. Ahogy azt Laczkó Mihály igen részletesen leírja, Verbőczy vezetésével hihetetlenül kalandos utat járnak be. Amikor összeomlik a front, a tiszai védelmi vonal mellől indulnak. Mivel a románok miatt a vasút már nem használható, gyalog menetelnek a Nyékládháza–Bükkaranyos–Sály–Szomolya útvonalon Egerbe. Ezen vonulás idején veszik hírét a kommün bukásának és az átmeneti kormány megalakulásának. Egernél románokba ütköznek. A székely tüzérütegek az Egedről tűz alá veszik a román ellenőrzés alatt álló vasútállomást, amíg a dandár Egerbakta felé át tud törni. A vasutasok és postások szolgáltatta hírek alapján, tudván merre állnak a románok, augusztus 4-én Nádújfalu–Kisterenye–Tar–Pásztó–Bujákon, majd 5-én Gután át Rád községig jutnak. Augusztus 6-án érkeznek be Vácra. Megszállják a tahitótfalusi kompot és csapatot küldenek a nagymarosi rév biztosítására is. Vácon találkoznak az I. dandár törzsével és felvetik, hogy foglalják vissza Budapestet, de a másik egység nem akar harcolni. Végül arra jutnak, hogy az I. dandárt leszerelik, hogy kiegészítsék vele a székelyek felszerelését és így átkelnek a Dunán. Az élelmezési létszám ekkor 3 500 fő, 120 géppuska, 1 200 ló és 31 löveg. Augusztus 7-én kelnek át a Dunán. Visegrádnál gyülekeznek, majd miután Verbőczy üzenetet vált az új hadügyminiszterrel – aki ekkor már nem Horthy, hanem Schnetzer Ferenc –, az új utasítás szerint nyugat felé tartanak, kerülve az összetűzést a román erőkkel. 1919. augusztus 8-án érkeznek Esztergomba. Augusztus 10-én Esztergomban bevagoníroznak és másnapra egy ezrednyi erőt Győrbe, egyet Mosonmagyaróvárra telepítenek át. Augusztus 15-én Csornára, majd Eszterháza-Sopron körletbe települnek. A dandár új parancsnokot kap augusztus 25-től Gaáli alezredes személyében, és ekkor már hivatalosan is a Nemzeti Hadsereg alárendeltségébe tartozik. Szeptember 23-án a magyarországi antant-misszió értesíti Horthy siófoki főparancsnokságát, hogy a román megszálló erő két gyalogos hadosztály és egy lovas dandár hadrendben tartását engedélyezi, azzal a kikötéssel, hogy székelyek ezen alakulatokban nem alkalmazhatóak. Megoldásképpen hivatalosan igen, de valójában nem oszlatják fel a román elvárásnak megfelelően a dandárt. Hanem, hogy ne legyen szem előtt, személyi állományát felosztják kis kötelékekben a Nemzeti Hadsereg más alakulatai között. A felosztásnak köszönhetően a Rongyos Gárda akcióiban is részt vesznek a néhai Székely Hadosztály katonái. Pontosan Magyarország túloldalát védik a Székelyföldhöz képest. Ágfalva és a Keleti-Kárpátok között közúton ezer kilométer a távolság, de megállják a helyüket családjaiktól ennyire távol is. (Laczkó 1992: 81-82. o.)