A távozó szerb hadsereg lefegyverzi a helyi karhatalmi századot, annak a szerb térparancsnoknak az utasítására, aki még alig pár nappal korábban úgy nyilatkozott a területátadásban kulcsszerepet játszó brit diplomatának, Gosset ezredesnek, hogy a bevonulásra készülődő magyar csapatokat fegyverrel fogja várni. A bábállam fegyveres karhatalmista híveit a bevonulást tervező Kiszely Gyula kormánybiztos és a katonai műveletet irányítója, bádoki Soós Károly altábornagy mintegy kétezer főre becsülte. Közülük mintegy ötszáz „Magyarországról menekült terrorista”, bolsevista forradalmár, valamint másfélezer „kétes egzisztencia és megtévesztett ember”. Korántsem kézenfekvő tehát, hogy simán megtörténik a szerb csapatok által kiürítendő területek átadás-átvétele. 

Lényeges körülmény, hogy 1921. július 27-én, miután előző napon a magyar Nemzetgyűlés becikkelyezte a trianoni békeszerződést, az érdekelt felek a francia külügyminisztériumban letétbe helyezték az immáron ratifikált dokumentumot, és az ezáltal nemzetközi jogilag hatályba lépett. Ezzel Magyarország már elvben nem csak egy vesztes állam, hanem visszatérhetett a nemzetközi jog alanyainak rendes, elvben egyenjogú társaságába. Ekként a továbbiakban éppen úgy nem lehetett Magyarországnak nemzetközi jogalapja az Őrvidék birtokára, mint a délszláv királyságnak a dél-dunántúli és észak-bácskai területekre. Ezért kerülhetett sor e terület – amúgy a nemzetközi gyakorlatban a mai napig szokásos – bábállamos „megdannunziózására”.     

A szerb politikára fokozódó nemzetközi nyomás nehezedett, hogy ne bonyolítsa a helyzetet, érje be azzal a nem csekély magyarországi területtel, ahol összességében a szerbek aránya alig múlja felül az egyharmadot, miközben már addig is színmagyar lakosságú vidékek kerültek a felügyeletük alá. Márpedig a szerb megszállás ideje alatt végrehajtott, meghamisított népszámlálás igazolja, hogy elszántan készültek Baranya bekebelezésére: a szerb népszámlálás 14 485 délszlávot mutat ki, a magyar 371-et. A magyar népszámlálás alkalmával a délszlávokat külön vették, így 326-an horvátnak, míg 45-en szerbnek vallották magukat. Ez volt Magyarországon az első népszámlálás, amikor nem a polgár anyanyelvére, hanem nemzetiségére vonatkozott a statisztikai kérdés. Ismeretes, hogy a szerb összeírás esetében titkos utasításra beszámították a népességbe a megszálló alakulatok katonáit is. Megemlítendő, hogy szerb szempontból bizarr volt az is a kialakított helyzetben, hogy alkalmi, taktikai szövetségeseik olyan kommunista forradalmárok voltak, akiknek elvtársai ebben az időben a szerb kormány több tagja ellen követtek el fegyveres merényletet. Amúgy is Európa valamennyi kormánya, eltekintve persze a szovjet-orosztól, antibolsevista felfogású. Még a bécsi, vagy berlini szociáldemokrata kormányok is, igaz ekkorra már mindkét német államban a centrumpártok vették át az irányítást. Lehetséges, hogy a szerb oldalon az átadási hajlam körüli bizonytalanságban szerepe volt annak is, hogy éppen augusztus 16-án hunyt el a szerb–horvát–szlovén uralkodó, I. Péter, akinek őrültté nyilvánított György fiáról nem lehetett biztosan tudni, belenyugszik-e öccse, a régensherceg Sándor trónutódlásába.