1921. augusztus 23.

Elkezdődik a Sakarya folyó mentén a görög–török háború döntő csatája. Három hétig tart, és a görögök vereségével ér véget.


Ez első ránézésre meglepetés, mert a britek által támogatott görögök fegyverzete modernebb. Ankaránál túlerőben vannak a támadók, 120 ezer görög néz farkasszemet kevesebb mint százezer törökkel. De a helyszín a törököknek kedvez.

A 756 000 négyzetkilométer nagyságú Kis-Azsiában hatalmas tér áll Kemál Atatürk csapatai rendelkezésére a visszavonulásra. Fontos hangsúlyozni, hogy maga Anatólia, ahol a harcok folynak, több mint kétszer akkora, mint Magyarország, Horvátországot is beleértve. A teret, a stratégiai mélységet a törökök ki is használják. Szmirnától több mint négyszáz kilométert vonulnak vissza, mire Ankara előtt felveszik a küzdelmet. Ezen a hatalmas területen száz éve még rendkívül rosszak voltak az utak, kevés volt a vasút, de annál több a természetes akadály. A hódítóknak száz és száz kilométeren át több ezer méteres hegyekkel övezett völgyekben kell haladnia. Ez gerillaország, és vannak is gerillák, akik folyamatosan zaklatják az előrenyomulókat és támadják utánpótlásukat. A görögöknek még egy olyan sós sivataggal is szembe kell néznie, ahol a víz is probléma, nem csak a lőszerutánpótlás. A törökök viszont, hatvan kilométerre Ankarától, a helyi lakosság támogatását élvezve, nem küzdenek ekkora logisztikai problémákkal.

A török és a görög fél is hasonló veszteségeket szenved, de a görögöknek kell visszavonulnia. Utánpótlásuk még nyáron is kétséges a már említett rettenetes utakon, bázisuktól, Szmirnától majdnem félezer kilométerre.