Északon heves küzdelemben hamar elakad az előrenyomulás, pár nap alatt Rakamaz többször is gazdát cserél, de a hídfőt nem sikerül kiszélesíteni. A magyar kezdeményezés leginkább előremenekülésnek tűnik. Az alföldi, Debrecen környéki katonák számítottak arra, hogy felszabadíthatják a szülővidéküket, ők lelkesek. Velük szemben a többség mélységesen elégedetlen a felvidéki kiürítéssel és a Szlovák Tanácsköztársaság létrehozásával. Nem ezért harcoltak. A legtöbben már látják, hogy áldozatuk eredménye egy megcsonkított Magyarországon belül esetleg fennmaradó vöröshatalom lehet. A felvidéki visszavonulással és a valós viszonyoktól jelentősen elszakadt, radikálisan ideologikus intézkedéseivel maga a Tanácsköztársaság teszi lehetetlenné a további önvédelmi harcot és sodorja a polgárháború szélére a társadalmat.