1919. június 10.

Az északi hadjárat eléri legnagyobb kiterjedése végső pontjait. Magyar kézre kerül ismét Rozsnyó és Bártfa, valamint ettől északra az ezeréves határ.

Ezzel egy időben megkezdik Selmecbánya kiürítését. Károlyi Gyula Szegedre települt ellenkormánya elrendeli a Magyar Nemzeti Hadsereg felállítását.
Az északi hadjárat a magyar hadtörténelem szép fejezete. Hatalmas siker, de ez a siker a katonáké és nem a politikáé. A szembenálló erők közül a magyar a gyengébb, így előállt „az a hadtörténelemben igen ritka helyzet, amikor a létszámában, fegyverzetében, szervezettségében, gazdasági lehetőségeiben jóval gyengébb fél, számára kedvezőtlen politikai és katonaföldrajzi helyzetben az erősebb ellenség megtámadására kényszerült” és győzni tudott. (Horváth–Lengyel 2003: 236. o.) A cseh túlerőt részenként verik meg gyors manőverezéssel. A terv része a románok ellen fordulás a következő körben, de az akkor is jóval nagyobb feladat lenne, ha nem születne hamarosan egy, a morált rendkívüli mértékben romboló döntés. A románok ugyanis jóval erősebbek a cseheknél, egy jól tartható védelmi vonal, a Tisza mögött állnak, és a jelentős méretű lovasságuk miatt a manőverezőképességük is nagyobb.