Az ellenállás gerincét a Rongyos Gárda adja, a két parancsnok Prónay Pál és Héjjas Iván, de abban a helyi lakosság is részt vesz több helyen. Fontos Ostenburg-Moravek Gyula csendőrparancsok szerepe, ő tagadja meg Sopron kiürítését. Prónay, Héjjas és Ostenburg tiszti különítményei 1919-1920-ban számos atrocitást követtek el. Lehet-e valaki egyszerre a fehérterrort vezető különítményes és Sopron megmentőjeként hős ellenálló? Lehet. A történelem fekete-fehér értelmezésén egy évszázad után ideje túllépni.

A Pesti Hírlap így számol be az eseményekről: „Az első összecsapás közvetlenül a határ mentén, Pinkafőnél történt. Ennek a vidéknek lakossága túlnyomólag horvát. Ez a derék nép, mely a legnagyobb lelkesedéssel vallja hazájának Magyarországot, annyira elkeseredett az osztrák csendőrök láttára, különösen, amikor megszimatolta a vörösöket is, hogy fegyverhez nyúlt és nem akarta beengedni falujába a betolakodókat. Erre megtörtént az első véres összecsapás. A falusiak tüzelni kezdtek és az osztrák csendőrség viszonozta a tüzet. A fegyverropogás zaját elvitte a nyugati szél a közeli falvakba, amire azoknak lakói is felfegyverkezve siettek a pinkafőiek segítségére. Késő estig állandóan ropogtak a puskák a gömbölyű hajlású, pázsitos dombsorok közt. 

Ágfalvánál, Sopronmegyében szintén összecsapás volt (…) Mindkét részen veszteségek voltak. Királyhidánál is ellenállás volt. A lövöldözés a késő éjszakáig tartott. Tizenöt-húsz helyről is érkezett ellenállás híre.” (Sopron örömnapjai, Pesti Hírlap, 1921. augusztus 30.) A legnagyobb összecsapás az ágfalvai, az osztrákok visszavonulnak, de nem adják fel a harcot. A döntő a második ágfalvai összecsapás 1921. szeptember 8-án, amikor a Rongyos Gárda visszaveri a négyszeres túlerőben lévő osztrák csendőröket.

A győztes összecsapás egyik vezetője az a Maderspach Viktor, aki 1916-ban gerillacsapatot vezetett az erdélyi román betörés idején. 1921-ben kalandosan, a jeges Retyezáton átkelve, majd a Délvidékre szökve menekül el Erdélyből, ahol részt vett egy magyar tiszti összeesküvésben. Maderspach Észak-Erdély 1940-es visszafoglalásakor hal meg balesetben. Élete filmért kiált.