Néhány nappal később tűz tör ki a városban, több tízezer görög és örmény esik áldozatául a katasztrófának és a török atrocitásoknak. A háború három éve alatt a görög csapatok is számos súlyos vérengzést követtek el, beleértve egész falvak kiirtását, de a végső mérleg nem kiegyenlített. A görög nemzet hatalmas árat fizet a vereségért, becslések szerint 213 és 368 között között van halottak száma, és olyan területekről űznek el minden görögöt, ahol legalább háromezer éve élnek: Homérosz földjéről az Égei-tenger keleti partvidékén, Kappadókiából, Pontuszból és Kelet-Trákiából. Az 1923-as népességcsere során mintegy 1,2-1,5 millió görögnek kell elhagynia Törökországot, 4-500 ezer muszlimnak pedig Görögországot. A trianoni párhuzam miatt Magyarországon általában a török oldalát ismerjük a történetnek, pedig mind a történelmi jog, mind pedig az etnikai szempont szerint az igazság egy jelentős szelete a görögöké volt. Más tekintetben persze nagyon is győzött az igazság, hiszen hatalmas területeket vettek volna el Törökországtól, ahol tényleg a török nép alkotta a többséget.

A török ellenállás sikerességének a magyar helyzetre vetítése szintén kissé egyoldalú. Kétségtelen, hogy Károlyi Mihály vagy Kun Béla nem rendelkezett Kemál Atatürk vezetői és katonai képességeivel, de a török és magyar katonai és politikai helyzet a vezetés minőségétől függetlenül összehasonlíthatatlan volt. A török siker fő oka az volt, hogy kevés kivételtől eltekintve csak Görögországgal kellett szembenéznie Kemal Atatürk erőinek, és mindössze egyetlen fronton. 1921-ig ugyan az olaszok és a franciák is próbálkoztak délen, de csak az utóbbiak harcoltak. Az olaszokat aggasztotta Görögország erősödése, és könnyen feladták követeléseiket bányászati és koncessziós jogokért cserébe. A franciák vívtak néhány véres ütközetet, de ahogy nőttek a veszteségeik, úgy fogyott a lelkesedésük. Végül megelégedtek azzal, hogy elvették Szíriát Törökországtól, illetve ők is kereskedelmi és bányászati jogokat kaptak a törököktől. Sem az olaszok, sem a franciák nem etnikai területért vívtak háborút, minden anyagi és hatalmi előnyökről szólt. Szerbia vagy Románia kereskedelmi és bányászati jogokért aligha adta volna fel területi követeléseit, de próbálkozás nélkül még Csehország sem. Törökországot ráadásul – a Tanácsköztársasággal ellentétben – nem csak szavakkal, hanem jelentős anyagi segítséggel és fegyverszállítmányokkal támogatta Szovjet-Oroszország, sőt 1921 után Olaszország is. A végén még Franciaország is adott el fegyvereket, tüzérséget és repülőgépeket a törököknek – szép profittal. Magyarországgal szemben viszont olasz és francia tisztek harcoltak aktívan, fegyverszállítmányaikat pedig a csehek, románok és a szerbek kapták. Egész egyszerűen más volt a katonai és geopolitikai helyzet. A több mint tízmilliós török nemzet nézett szembe kevesebb mint hatmillió göröggel, így a nagyobb népességű törökök győzelme az egyedül maradt görögökkel szemben 1922 elejétől már aligha volt kétséges.